Egy kis infó :)

Helló mindenkinek :D
Az egyik barátnőm indított egy oldalt, ahol szerepjátékokat lehet játszani és ahova történeteket, rajzokat, verseket és egyebeket lehet kirakni. Én is elkezdtem oda kirakni a novelláimat, amiket írni szoktam. Engem ott Abby L. Jones-ként találtok meg, de ha nektek is vannak történeteitek, vagy egyéb művészi dolgotok, akkor oda kirakhatjátok :) Ha valaki szeretné megnézni az oldalt, itt a link:
http://genchi.hungarianforum.com/

Naná,hogy ma is bajba kerülök...

Ma lekerült rólam a sín, úgyhogy újra teljes lendülettel tudok írni :D ^^ Itt is van az ígért sztori, és már készülőben van a kövi :D

Reggel nagyjából egy fél órával hamarabb keltem, és a szokásosnál sokkal gyorsabban készülődtem el, hogy teljesen elkészüljek, mire Castiel ideér. Egész éjjel azon agyaltam, hogy vajon miért kísért el a suliba, ha ő nem is akart bemenni. De nem tudtam megfejteni az okát. Reggelikészítés közben is ezen agyaltam, és ennek hála odaégettem a vajas pirítósomat… Ez is Castiel hibája. Kénytelen voltam reggelire szenet enni, és hát nem volt valami nagyon finom. Viszont a pirítósnak csúfolt széndarabról el is felejtkeztem, amikor kopogtattak. Nem akartam, hogy Cas lássa rajtam, hogy milyen izgatott vagyok, ezért teljes nyugodtságot színlelve mentem oda az ajtóhoz, és kissé flegmán nyitottam ki az ajtót.

-Reggelt.-mondta Castiel mosolyogva.

-Neked is vörös.-mosolyogtam vissza.

-Ezt a vörösözést nem fogod abbahagyni, igaz?-kérdezte, bár tudta a választ.

-Természetesen nem.

-Hát rendben kislány.

A szememet forgatva bementem, felkaptam a dzsekimet és a táskámat, bezártam az ajtót és megindultunk a suli felé.

-Amúgy már meg akatam már kérdezni, hogy neked mi van a szüleiddel?-kérdezte Cas.-Csak mert mindig egyedül vagy otthon.

-Ezt én is kérdezhetném tőled, a szüleidet nem zavarja a lógás?

-Nem nagyon szoktak otthon lenni, sokat utaznak, így én intézhetem el az ügyeimet. De nem válaszoltál a kérdésemre.

-Árva vagyok.-sóhajtottam.- A szüleim még kiskoromban meghaltak, és engem a nagybátyám nevel. De nagyon keveset van otthon, mert sok a dolga.

Castiel nem szólt semmit. Nem volt erőssége a sajnálkozás, de ezt nem is sajnáltam. Annyi mindenki mondta már, hogy „Jaj annyira sajnálom”, mintha az ő hibájuk lenne. Örültem, hogy végre valaki nem mondja ezt. Pár perc múlva beértünk a suli kapuján.

-Ma sem jössz órára?-kérdeztem Cast.

-De.De még van egy kis időm. Majd a teremben találkozunk.

Cas céltudatosan elsétált, otthagyva engem az udvaron. Sóhajtottam egyet, majd bementem az iskolába és elindultam a terem felé, ám egy szőke hajzuhatag megállított.

-Te vagy az új lány igaz?-vakkantott a szöszke. Mögötte még két lány, egy barna és egy fekete hajú, állt és ők is engem vizslattak.

-És ha igen?

-Ne is gondolj arra, hogy közted és Castiel között bármi is lesz, különben nagyon megjárod, megértetted?

-Hú hát most… megijesztettél, tényleg. Inkább menj a fegyverhordozóiddal és szapulj valaki mást oké?

-Hogy mered?!-mondta a szöszke felháborodva, és fel akart pofozni, de én gyorsabb voltam és teljes erőből a szekrényeknek löktem, hogy csak úgy nyekkent. A két kis fegyverhordozó kis híján elbőgte magát, és odarohantak szöszkéhez. Én folytattam volna az utamat a terembe, amikor az igazgatónő kiáltott rám hátulról:

-Rose azonnal jöjjön velem.

Egy hangos sóhajjal követtem a boszit az igazgatóiba. Ott megálltam az íróasztallal szemben, a boszi lecsapta magát a székébe, és elkezdett velem üvöltözni:

-Hogy merészeli, hogy ilyen agresszívan viselkedik egy iskolatársával? Ráadásul az első hetén…

-Elnézést kérek, de fel akart pofozni, és én…

-Nem érdekelnek a kifogásai! Ha még egyszer ilyet csinál behívom a nagybátyját, megértette?

-Igenis.

Otthagytam a boszit, hadd fortyogjon magáan, és mentem órára. A tanár nem tette szóvá a késésemet, hiszen mint mindenki, ő is hallott erről a kis közjátékról. Leültem a helyemre, és láttam, hogy Natainel dühösen hátrapillant rám. Majd megbeszélem vele. Viszont Castiel, aki csodák csodájára ott ült mellettem, elismerően oldalba bökött.

-Ez nem volt semmi kislány.-mondta mosolyogva.-Szépen elláttad a kis Amber baját.

-Á tehát ez a neve.-suttogtam, nehogy a tanár meghalljon.-Nem értem mi baja van velem.

-Neki mindenkivel baja van. Ne is törődj vele.

-Ha te mondod…

Az óra marha uncsi volt. Szünetben megkerestem Natanielt aki, természetesen, a DÖK-ös teremben volt.

-Kip-kop.-mondtam és bementem.-Nataniel beszélni szeretnék veled.

-Csak nem a reggeli dologról?-kérdezte és szemmel láthatóan dühös volt.

-Sajnálom Nataniel. Az a kis Amber, vagy hogy is hívják, fel akart pofozni, én meg nem hagytam magam. Ugyan nem vagyok agresszív, de bokszzsák sem.

-Tudod Amber a húgom… Viszont néha tényleg kiállhatatlan egy kicsit…

-„Kicsit” és „néha”?-kérdeztem hitetlenkedve.

-Oké sokszor és nagyon.-mondta Nataniel és végre elnevette magát.

-Na legalább belátod.

-Igen. Kezdődik az óra, gyere elkísérlek.

Együtt elmentünk matekra, ami a szokásosnál is agyzsibbasztóbb volt. A nap hátralevő részében a szöszke azon igyekezett, hogy a szemeivel gyilkoljon meg, de én mindannyiszor csak lenézően mosolyogtam rá. Otthon főztem magamnak egy bögre kakaót, majd leültem a számítógép elé, és Szellemekkel Suttogó maratont tartottam. Este aztán megint kaptam az SMS-t:

„Holnap reggel a szokott időben kislány ;)

Cas”

Remélem tetszett ^^

Bejelentés!

Sziasztooook! :)
Megígértem nektek, hogy megpróbálom rendszeresebben hozni a részeket. Általában a suliban szoktam ezeket írni egy füzetbe, aztán itthon begépelem. Viszont ma megrepedt a jobb hüvelykujjam, ezért lehet h késni fogok, mert nem tudok rendesen tollat fogni, délután meg nem nagyon van időm írni :/ Azért megpróbálom valahogy összehozni, de ha kések ne haragudjatok :'(
-Abby<3

Egy újabb nap, újabb bonyodalmakkal...

Még egyszer bocsánatot kérek a nagy kihagyás miatt :'( Itt az új rész, ami ha jól néztem hosszabb lett mint az előzőek :D :D :D Jó olvasást ^^

Beep-beep-beep. Oké ezt a nyamvadt ébresztőórát egyszer még be fogom hajítani egy úthenger alá. Mindig a legszebb álmomból rángat ki, most például Castiellel álmodtam. Igaz, hogy csak gitározgatott, de akkor is olyan jó volt. De mindegy, ez csak egy álom, nekem meg vissza kell térnem a valóságba, hiszen ma iskola. Sajnos… Gyorsan fogat mostam, kihúztam a szememet fekete szemceruzával, aztán kifésültem azt a nagy gubancot a fejem tetején, amit normál állapotában hajnak hívnak.No, már csak a ruháim vannak hátra. Szerencsére ezen sosem szoktam sokat szenvedni,úgy ahogy most sem:magamra kaptam egy fekete, farmer rövidnadrágot, egy fehér pólót, fekete farmer dzsekit, fekete bakancsot és egy fekete, szegecses kesztyűt. Lementem a konyhába, csináltam magamnak reggelire vajas kenyeret, majd leültem az asztalhoz és elkezdtem lassan enni. Evés közben átgondoltam az érzéseimet. Tegnap délután boldog voltam, önfeledt, a szívem gyorsabban vert és ott ahol Castiel hozzám ért kicsit bizsergett, persze jó értelemben. Ez ugyan még nem szerelem, hiszen csak egy napja ismerem, de vonzalom, erős vonzalom.Jobban kell vigyáznom, hiszen még a végén komolyan beleszeretek és megfogadtam, hogy ezt nem teszem. Amikor végeztem beleraktam az üres tányért a mosogatóba, felkaptam a táskámat és a fülhallgatómat és kinyitottam a bejárati ajtót. Kis híján szívrohamot kaptam, mert Castiel állt velem szemben.

-Jézus, Mária, Szent József… Castiel.-mondtam és a szívemhez kaptam.-Mi a francot keresel te itt?

-Gondoltam mehetnénk együtt a suliba.-vont vállat a vörös.-Viszont ha te inkább imádkoznál még egy kicsit, akkor mehetek egyedül is.

-Haha… Marha vicces vagy.

Gyorsan bezártam az ajtót és határozottan megindultam előre, magam mögött hagyva Castielt.Ő viszont nem zavartatta magát, gyorsan beért engem és csendben mentünk egymás mellett. Újra.

-Mit akartál hallgatni?-kérdezte Cas amikor meglátta a fülhallgatót, amit még mindig a kezemben szorongattam.

-Marilyn Mansot és Wingked Skullt.-feleltem és ránéztem. Elismerő pillantással jutalmazott.

-Amúgy miért akartál elkísérni?-kérdeztem kis csönd után.

-Miért, nem akarhatok veled menni?

-De, csak a tegnapi fagyizás, és a mai suliba kísérés…

-Ne legyek kedves?!

-Nem ezt mondtam. Csak csodálkoztam ennyi.

-Ok.

Castielnek elég szegényes a szókincse. Ha nagy ritkán mond valamit, akkor vagy egyszavas választ ad, vagy valakit sérteget. De ezt is bírom benne. Továbbra is Castielen gondolkoztam, és észre sem vettem, hogy elértünk egy úttesthez, így majdnem kisétáltam az egyik autó elé. Castiel rántott vissza gyorsan, a kocsi meg dudálva elhajtott.

-Rose. Figyelj már oda egy kicsit.-kiabálta dühösen, de a szemében valami furcsa volt. Talán… aggódás?

-Sajnálom.-suttogtam kicsit megszeppenve.

-Mindegy.-mondta Cas újra felvéve a nemtörődöm álarcot, majd megindult előre, és engem is húzott maga után a csuklómnál fogva. Mindig ezt csinálta, ha kicsit több érzelmet mutatott ki, mint egy fatuskó. Egyből úgy tett, mint akit semmi sem érdekel. De a szemei… a szép sötétszürke szemei mindig elárulták a valódi érzéseit.

-Na itt most el kell válnunk.-mondta amikor beértünk a suli kapuján.

-Te nem jössz órára?-kérdeztem.

-Most nincs kedvem.

-De akkor miért jöttél el ve…

-Én a helyedben sietnék, mert már becsöngettek.

Igaza volt, már nyolc óra öt perc volt. El sem köszöntem, csak rohantam a terembe. A tanár, és az osztály is furcsán nézett rám, amikor lihegve berontottam.

-Megtudhatnám, hogy hol járt kisasszony?-kérdezte a francia tanár.

-A vidámparkban tanárnő. Hát nem teljesen egyértelmű?-mondtam teljesen ártatlanul.

-Ne merjen velem így beszélni kisasszony, különben az igazgatóiban találja magát.

-Brühühü.-mondtam, az alsó ajkamat lebiggyesztve, majd lecsaptam magamat a helyemre. A tanárnő még egy-két szúrós pillantást vetett rám, majd folytatta az órát. A nap hátralevő részében nem történt semmi izgalmas. Amikor hazaértem kaptam egy SMS-t egy ismeretlen számról:

„Holnap reggel 7:30.

Cas”

Ezek szerint a vöröske holnap is el akar kísérni a suliba.Ennek kicsit jobban örültem, mint kellene. Inkább beraktam egy kis zenét és megcsináltam a házit, hogy legalább abban a pár órában, ami a napból maradt ne gondoljak Castielre.

Remélem tetszett ^^