Egy kis infó :)

Helló mindenkinek :D
Az egyik barátnőm indított egy oldalt, ahol szerepjátékokat lehet játszani és ahova történeteket, rajzokat, verseket és egyebeket lehet kirakni. Én is elkezdtem oda kirakni a novelláimat, amiket írni szoktam. Engem ott Abby L. Jones-ként találtok meg, de ha nektek is vannak történeteitek, vagy egyéb művészi dolgotok, akkor oda kirakhatjátok :) Ha valaki szeretné megnézni az oldalt, itt a link:
http://genchi.hungarianforum.com/

Naná,hogy ma is bajba kerülök...

Ma lekerült rólam a sín, úgyhogy újra teljes lendülettel tudok írni :D ^^ Itt is van az ígért sztori, és már készülőben van a kövi :D

Reggel nagyjából egy fél órával hamarabb keltem, és a szokásosnál sokkal gyorsabban készülődtem el, hogy teljesen elkészüljek, mire Castiel ideér. Egész éjjel azon agyaltam, hogy vajon miért kísért el a suliba, ha ő nem is akart bemenni. De nem tudtam megfejteni az okát. Reggelikészítés közben is ezen agyaltam, és ennek hála odaégettem a vajas pirítósomat… Ez is Castiel hibája. Kénytelen voltam reggelire szenet enni, és hát nem volt valami nagyon finom. Viszont a pirítósnak csúfolt széndarabról el is felejtkeztem, amikor kopogtattak. Nem akartam, hogy Cas lássa rajtam, hogy milyen izgatott vagyok, ezért teljes nyugodtságot színlelve mentem oda az ajtóhoz, és kissé flegmán nyitottam ki az ajtót.

-Reggelt.-mondta Castiel mosolyogva.

-Neked is vörös.-mosolyogtam vissza.

-Ezt a vörösözést nem fogod abbahagyni, igaz?-kérdezte, bár tudta a választ.

-Természetesen nem.

-Hát rendben kislány.

A szememet forgatva bementem, felkaptam a dzsekimet és a táskámat, bezártam az ajtót és megindultunk a suli felé.

-Amúgy már meg akatam már kérdezni, hogy neked mi van a szüleiddel?-kérdezte Cas.-Csak mert mindig egyedül vagy otthon.

-Ezt én is kérdezhetném tőled, a szüleidet nem zavarja a lógás?

-Nem nagyon szoktak otthon lenni, sokat utaznak, így én intézhetem el az ügyeimet. De nem válaszoltál a kérdésemre.

-Árva vagyok.-sóhajtottam.- A szüleim még kiskoromban meghaltak, és engem a nagybátyám nevel. De nagyon keveset van otthon, mert sok a dolga.

Castiel nem szólt semmit. Nem volt erőssége a sajnálkozás, de ezt nem is sajnáltam. Annyi mindenki mondta már, hogy „Jaj annyira sajnálom”, mintha az ő hibájuk lenne. Örültem, hogy végre valaki nem mondja ezt. Pár perc múlva beértünk a suli kapuján.

-Ma sem jössz órára?-kérdeztem Cast.

-De.De még van egy kis időm. Majd a teremben találkozunk.

Cas céltudatosan elsétált, otthagyva engem az udvaron. Sóhajtottam egyet, majd bementem az iskolába és elindultam a terem felé, ám egy szőke hajzuhatag megállított.

-Te vagy az új lány igaz?-vakkantott a szöszke. Mögötte még két lány, egy barna és egy fekete hajú, állt és ők is engem vizslattak.

-És ha igen?

-Ne is gondolj arra, hogy közted és Castiel között bármi is lesz, különben nagyon megjárod, megértetted?

-Hú hát most… megijesztettél, tényleg. Inkább menj a fegyverhordozóiddal és szapulj valaki mást oké?

-Hogy mered?!-mondta a szöszke felháborodva, és fel akart pofozni, de én gyorsabb voltam és teljes erőből a szekrényeknek löktem, hogy csak úgy nyekkent. A két kis fegyverhordozó kis híján elbőgte magát, és odarohantak szöszkéhez. Én folytattam volna az utamat a terembe, amikor az igazgatónő kiáltott rám hátulról:

-Rose azonnal jöjjön velem.

Egy hangos sóhajjal követtem a boszit az igazgatóiba. Ott megálltam az íróasztallal szemben, a boszi lecsapta magát a székébe, és elkezdett velem üvöltözni:

-Hogy merészeli, hogy ilyen agresszívan viselkedik egy iskolatársával? Ráadásul az első hetén…

-Elnézést kérek, de fel akart pofozni, és én…

-Nem érdekelnek a kifogásai! Ha még egyszer ilyet csinál behívom a nagybátyját, megértette?

-Igenis.

Otthagytam a boszit, hadd fortyogjon magáan, és mentem órára. A tanár nem tette szóvá a késésemet, hiszen mint mindenki, ő is hallott erről a kis közjátékról. Leültem a helyemre, és láttam, hogy Natainel dühösen hátrapillant rám. Majd megbeszélem vele. Viszont Castiel, aki csodák csodájára ott ült mellettem, elismerően oldalba bökött.

-Ez nem volt semmi kislány.-mondta mosolyogva.-Szépen elláttad a kis Amber baját.

-Á tehát ez a neve.-suttogtam, nehogy a tanár meghalljon.-Nem értem mi baja van velem.

-Neki mindenkivel baja van. Ne is törődj vele.

-Ha te mondod…

Az óra marha uncsi volt. Szünetben megkerestem Natanielt aki, természetesen, a DÖK-ös teremben volt.

-Kip-kop.-mondtam és bementem.-Nataniel beszélni szeretnék veled.

-Csak nem a reggeli dologról?-kérdezte és szemmel láthatóan dühös volt.

-Sajnálom Nataniel. Az a kis Amber, vagy hogy is hívják, fel akart pofozni, én meg nem hagytam magam. Ugyan nem vagyok agresszív, de bokszzsák sem.

-Tudod Amber a húgom… Viszont néha tényleg kiállhatatlan egy kicsit…

-„Kicsit” és „néha”?-kérdeztem hitetlenkedve.

-Oké sokszor és nagyon.-mondta Nataniel és végre elnevette magát.

-Na legalább belátod.

-Igen. Kezdődik az óra, gyere elkísérlek.

Együtt elmentünk matekra, ami a szokásosnál is agyzsibbasztóbb volt. A nap hátralevő részében a szöszke azon igyekezett, hogy a szemeivel gyilkoljon meg, de én mindannyiszor csak lenézően mosolyogtam rá. Otthon főztem magamnak egy bögre kakaót, majd leültem a számítógép elé, és Szellemekkel Suttogó maratont tartottam. Este aztán megint kaptam az SMS-t:

„Holnap reggel a szokott időben kislány ;)

Cas”

Remélem tetszett ^^

Bejelentés!

Sziasztooook! :)
Megígértem nektek, hogy megpróbálom rendszeresebben hozni a részeket. Általában a suliban szoktam ezeket írni egy füzetbe, aztán itthon begépelem. Viszont ma megrepedt a jobb hüvelykujjam, ezért lehet h késni fogok, mert nem tudok rendesen tollat fogni, délután meg nem nagyon van időm írni :/ Azért megpróbálom valahogy összehozni, de ha kések ne haragudjatok :'(
-Abby<3

Egy újabb nap, újabb bonyodalmakkal...

Még egyszer bocsánatot kérek a nagy kihagyás miatt :'( Itt az új rész, ami ha jól néztem hosszabb lett mint az előzőek :D :D :D Jó olvasást ^^

Beep-beep-beep. Oké ezt a nyamvadt ébresztőórát egyszer még be fogom hajítani egy úthenger alá. Mindig a legszebb álmomból rángat ki, most például Castiellel álmodtam. Igaz, hogy csak gitározgatott, de akkor is olyan jó volt. De mindegy, ez csak egy álom, nekem meg vissza kell térnem a valóságba, hiszen ma iskola. Sajnos… Gyorsan fogat mostam, kihúztam a szememet fekete szemceruzával, aztán kifésültem azt a nagy gubancot a fejem tetején, amit normál állapotában hajnak hívnak.No, már csak a ruháim vannak hátra. Szerencsére ezen sosem szoktam sokat szenvedni,úgy ahogy most sem:magamra kaptam egy fekete, farmer rövidnadrágot, egy fehér pólót, fekete farmer dzsekit, fekete bakancsot és egy fekete, szegecses kesztyűt. Lementem a konyhába, csináltam magamnak reggelire vajas kenyeret, majd leültem az asztalhoz és elkezdtem lassan enni. Evés közben átgondoltam az érzéseimet. Tegnap délután boldog voltam, önfeledt, a szívem gyorsabban vert és ott ahol Castiel hozzám ért kicsit bizsergett, persze jó értelemben. Ez ugyan még nem szerelem, hiszen csak egy napja ismerem, de vonzalom, erős vonzalom.Jobban kell vigyáznom, hiszen még a végén komolyan beleszeretek és megfogadtam, hogy ezt nem teszem. Amikor végeztem beleraktam az üres tányért a mosogatóba, felkaptam a táskámat és a fülhallgatómat és kinyitottam a bejárati ajtót. Kis híján szívrohamot kaptam, mert Castiel állt velem szemben.

-Jézus, Mária, Szent József… Castiel.-mondtam és a szívemhez kaptam.-Mi a francot keresel te itt?

-Gondoltam mehetnénk együtt a suliba.-vont vállat a vörös.-Viszont ha te inkább imádkoznál még egy kicsit, akkor mehetek egyedül is.

-Haha… Marha vicces vagy.

Gyorsan bezártam az ajtót és határozottan megindultam előre, magam mögött hagyva Castielt.Ő viszont nem zavartatta magát, gyorsan beért engem és csendben mentünk egymás mellett. Újra.

-Mit akartál hallgatni?-kérdezte Cas amikor meglátta a fülhallgatót, amit még mindig a kezemben szorongattam.

-Marilyn Mansot és Wingked Skullt.-feleltem és ránéztem. Elismerő pillantással jutalmazott.

-Amúgy miért akartál elkísérni?-kérdeztem kis csönd után.

-Miért, nem akarhatok veled menni?

-De, csak a tegnapi fagyizás, és a mai suliba kísérés…

-Ne legyek kedves?!

-Nem ezt mondtam. Csak csodálkoztam ennyi.

-Ok.

Castielnek elég szegényes a szókincse. Ha nagy ritkán mond valamit, akkor vagy egyszavas választ ad, vagy valakit sérteget. De ezt is bírom benne. Továbbra is Castielen gondolkoztam, és észre sem vettem, hogy elértünk egy úttesthez, így majdnem kisétáltam az egyik autó elé. Castiel rántott vissza gyorsan, a kocsi meg dudálva elhajtott.

-Rose. Figyelj már oda egy kicsit.-kiabálta dühösen, de a szemében valami furcsa volt. Talán… aggódás?

-Sajnálom.-suttogtam kicsit megszeppenve.

-Mindegy.-mondta Cas újra felvéve a nemtörődöm álarcot, majd megindult előre, és engem is húzott maga után a csuklómnál fogva. Mindig ezt csinálta, ha kicsit több érzelmet mutatott ki, mint egy fatuskó. Egyből úgy tett, mint akit semmi sem érdekel. De a szemei… a szép sötétszürke szemei mindig elárulták a valódi érzéseit.

-Na itt most el kell válnunk.-mondta amikor beértünk a suli kapuján.

-Te nem jössz órára?-kérdeztem.

-Most nincs kedvem.

-De akkor miért jöttél el ve…

-Én a helyedben sietnék, mert már becsöngettek.

Igaza volt, már nyolc óra öt perc volt. El sem köszöntem, csak rohantam a terembe. A tanár, és az osztály is furcsán nézett rám, amikor lihegve berontottam.

-Megtudhatnám, hogy hol járt kisasszony?-kérdezte a francia tanár.

-A vidámparkban tanárnő. Hát nem teljesen egyértelmű?-mondtam teljesen ártatlanul.

-Ne merjen velem így beszélni kisasszony, különben az igazgatóiban találja magát.

-Brühühü.-mondtam, az alsó ajkamat lebiggyesztve, majd lecsaptam magamat a helyemre. A tanárnő még egy-két szúrós pillantást vetett rám, majd folytatta az órát. A nap hátralevő részében nem történt semmi izgalmas. Amikor hazaértem kaptam egy SMS-t egy ismeretlen számról:

„Holnap reggel 7:30.

Cas”

Ezek szerint a vöröske holnap is el akar kísérni a suliba.Ennek kicsit jobban örültem, mint kellene. Inkább beraktam egy kis zenét és megcsináltam a házit, hogy legalább abban a pár órában, ami a napból maradt ne gondoljak Castielre.

Remélem tetszett ^^

Egy érdekes délután...

Sziasztok! Sajnálom,hogy ennyit késtem a történettel, de elkezdődött a suli. Viszont itt van az ígért Castiel "randi" :

Castiellel csendben sétáltunk egymás mellett. Ez nem kínos csend volt, csak az a fajta „nincs semmi mondanivalóm számodra” csend. Ekkor elértünk egy hangszerbolt elé, ahová se szó, se beszéd bementem, magam mögött hagyva a bambán bámuló Castielt, és a gitár mennyországban találtam magam. Odaléptem egy gyönyörű sötétkék és fekete elektromos gitárhoz, a kezembe vettem és könyörgő kiskutyaszemekkel bámultam az eladóra, aki csak bólogatott, úgyhogy nekiálltam eljátszani a kedvenc Zakk Wylde számomat. (megjegyzés: Igen Zakk-et is imádom^^) Annyira belemerültem a játékba, hogy észre sem vettem az egyre növekvő kis közönségemet, egészen addig, míg abba nem hagytam a játékot és fel nem néztem. Vagy 10 ember, köztük Castiel, nézett, és amikor befejeztem elkezdtek tapsolni. Kivéve persze Cast, viszont még ő is elismerően nézett rám. Éreztem, ahogy az arcomat elönti a forróság, úgyhogy letettem a gitárt és kimentem a boltból, magam után húzva röhögő Castielt.

-Hát Rose úgy látszik, híres sztár leszel. –nevetett. –Ha így lesz, én leszek a testőröd.

-Igazán sajnálom Castiel, de nekem egy erős testőr kell, hogy megvédjen az őrült rajongóktól.

-Ó és szerinted én nem vagyok elég erős ahhoz, hogy a testőröd legyek? Akkor most meglátod kislány.

Cas hirtelen mögém lépett, átkarolt és felemelt a földről.

-Castiel! Azonnal engedj el te idióta! –kiáltottam, viszont nem hangzott komolyan a hangomban bujkáló nevetés miatt.

-Vagy különben?

-Megütlek Cas, komolyan mondom.

-Na, gyerünk kislány, próbáld csak meg. –röhögött Castiel. Rendben van, te akartad. Mivel a kezeim szabadak voltak, bele tudtam bokszolni az oldalába, amitől elejtett engem és összegörnyedt. Felálltam és egy diadalmas vigyort villantottam Casra. Ő is elvigyorodott, két oldalról megragadta a csípőmet, magához rántott és olyan közel hajolt az arcomhoz, hogy csak két centi választotta el tőle az övét.

-Erősebb vagy kislány, mint gondoltam. –suttogta.

-Muszáj folyton kislánynak hívnod? –kérdeztem, és valamiért én is suttogtam.

-Még szép. Ez a név illik rád a legjobban.

-Hát rendben vöröske.

-De nekem nem ez az eredeti hajszínem.

-Nem mondod?! –hát igen nekem a szarkazmus a lételemem. –Basszus és azt hittem ilyen piros hajjal születtél. Aj Cas most egy világ omlott össze bennem.

-Előbb-utóbb mindenkinek meg kell tudnia az igazságot. Viszont, hogy kiengeszteljelek, elviszlek fagyizni.

-Jipii akkor menjünk.

Mielőtt Castiel elengedett volna közel hajolt a nyakamhoz és hangosan beszívta a levegőt. Miután elengedett hangosan beszívta a levegőt. Értetlenül néztem rá, de ő ezzel mit sem törődve megindult. Megint adta a szokásos formáját. Szinte már futnom kellett, hogy utol tudjam érni. Megint csak csendben mentünk egymás mellett, egészen a pici cukrászdáig. Bementünk. Gyönyörű volt az egész hely tele antik festményekkel és cuccokkal. Odamentünk a pulthoz.

-Milyen fagyit kérsz? –kérdezte Cas.

-Citrom.

-Rendben akkor egy gombóc citrom és egy gombóc vanília fagylaltot kérek.

A pultos férfi kedvesen elmosolyodott s elkezdte a tölcsérekbe rakni a fagyijainkat. Elő akartam venni a pénztárcámat, hogy odaadjam Castielnek a pénzt, de ő az egyik kezével lefogta a csuklóm, a másikkal fizetett. Megkaptuk a fagyikat, Cas maga után húzott egy asztalhoz s leültünk.

-Köszönöm. –mondtam és belenyaltam a fagyimba. A jobb kezemmel még a pénztárcámat szorongattam és úgy döntöttem elteszem, de amilyen kétbalkezes vagyok leejtettem a földre. Lehajoltam, hogy felvegyem, és amikor fölegyenesedtem láttam, hogy a fagyimból egy jó nagy adag hiányzik.

-Te beleettél a fagyimba? –kérdeztem nevetve Cast.

-Én tuti nem. –mondta ártatlanul.

-Akkor miért fagyis a szád?

-Nekem is van.

-De hiszen még bele sem ettél.

Elkezdtünk egymás fagyijából lopkodni, minek az lett a vége, hogy egymásét ettük meg és nevetve leestünk a székről. A pultos nem éppen kedvesen nézett ránk, úgyhogy gyorsan elhúztuk a csíkot.

-Na, szép, kirúgattál minket a cukiból. –nevetett Cas.

-Még mit nem. Te kezdted vöröske.

-Gyere kislány, hazakísérlek.

Castiel megragadta a kezem és lendületesen elindult. Nem tudtam, hogy azért fogja a kezem, mert akarja, vagy, hogy tartsam vele a tempót. Mindenesetre elnavigáltam a házunkhoz. Az ajtóban elengedte a kezem, elmosolyodott és közel hajolt az arcomhoz.

-Jó éjt. –suttogta és még közelebb hajolt hozzám. A szája már csak két centire volt az enyémtől. A szívem hevesebben kezdett dobogni és már azt hittem megcsókol. De ő csak sarkon fordult és elment.

-Jó éjt. –suttogtam bele a csendbe. Pár percig az ajtóban álltam és gondolkoztam azon, amit most éreztem. Nem… Az nem lehet.

Remélem tetszik ^^ Ígérem legalább hetente egy sztorit hozni fogok.

Első nap:Új iskola, új emberek, új élmények...

Itt van az ígért első sztori ^^:

Beep-beep-beep. Legnagyobb örömömre az ébresztőórám szólt. Kikászálódtam az ágyamból, kimentem a saját kis fürdőszobámba, beálltam a zuhany alá és megengedtem a forró vizet. A forró víz alatt végre kitisztult a fejem és eszembe jutott, hogy ma van az első napom az új suliban. Azt hiszem Sweet Amoris a neve. Viszont nem akarok az első napomon elkésni, úgyhogy kijöttem a zuhany alól, magam köré csavartam egy törülközőt és gyorsan kihúztam a szememet fekete szemceruzával. Ma csak ennyi sminket tettem magamra, mert nem volt kedvem szórakozni mással. Amúgy is csak ritkán szoktam kicifrázni valamivel. Visszamentem a szobámba, hogy eldöntsem, mit vegyek fel. Végül fekete szaggatott csőfarmert, sötétkék ujjatlan toppot, fekete bőrdzsekit és természetesen fekete motoros kesztyűt és csizmát húztam. Odamentem a tükör elé, gyorsan megfésültem hosszú, sötétvörös hajamat, felkaptam a válltáskámat és már indultam is. Nem volt messze a suli, gyalog 15 perc, ráadásul mivel zenét hallgattam sokkal gyorsabban odaértem. Beléptem a hatalmas kapun és az iskolaudvaron találtam magamat. A tekintetemet a földön tartva megindultam az iskolaépület felé, ám beleütköztem valakibe, amitől kiesett a fülhallgatóm és én is elestem volna, ha ez a valaki el nem kap a derekamnál. Felnéztem a titokzatos „falra” és egy dühös szürke szempárral találtam szembe magamat.

-Figyelhetnél jobban is. –mondta dühösen. Végignéztem a srácon és bevallom szívdöglesztő a vörös hajával, morcos ám szép arcával és rockos öltözetével. Csak most láttam meg a pólóját és elmosolyodtam a felismeréstől.

-Á Winged Skull. –mondtam mosolyogva és eltávolodtam… volna, ha a srác nem ránt vissza magához.

-Nocsak, az új lány nemcsak az öltözködésében rocker. –mondta és egy titokzatos félmosolyt villantott.

-Szép felfedezés Sherlock. –mondtam és megpróbáltam nem törődni azzal az érzéssel, amit ez a félmosoly kiváltott belőlem. –Viszont most elengednél?

-Mit kapok cserébe? –kérdezte suttogva.

-Nos… Mit szólsz ahhoz, hogy nem töröllek képen?

-Inkább mondd meg a nevedet. –nevetett.

-Rose. –sóhajtottam. –De mi a tiéd vöröske?

-Vöröske? Nicsak ki beszél. –elkezdte az egyik hajtincsemet csavargatni. –Amúgy Castiel.

Végre elengedett. Egy lépést hátrébb álltam és látványosan végigmértem őt, ami láthatóan tetszett neki.

-Hát akkor ég veled Castiel. –mondtam, megveregettem a vállát és bementem az iskolába. Bent elém toppant az igazgatónő és megkért, hogy keressek meg valami Natanielt a beiratkozásommal kapcsolatban. Azt mondta a DÖK-ös teremben találom, ami a folyosó jobb oldalán van. Hát akkor gyerünk. Beléptem a terembe, ahol egy szőke hajú, arany szemű fiú éppen egy csomó papír között turkált.

-Öhm bocsánat. –szólítottam meg halkan. –Natanielt keresem.

-Én vagyok az. –mondta és felém fordult. –Te bizonyára az új lány vagy… Rose igaz?

-Igen. Csak a felől érdeklődöm, hogy a beiratkozásom rendben van?

-Természetesen, úgyhogy üdvözöllek a Sweet Amoris gimiben. Tudod, hogy hol van a tanterem?

-Hát, az igazat megvallva nem.

-Akkor elkísérlek. –mondta nevetve. A terem nem volt messze a DÖK-ös irodától, úgyhogy nem volt nehéz megjegyezni az utat. A teremben Nataniel az első sorban lévő helyére ment, engem viszont kellemetlen meglepetés fogadott… Ken. Amikor meglátott felcsillant a szeme és elkezdett felém rohanni, hogy megöleljen. Ám nekem, hála istennek, jók a reflexeim, úgyhogy sikerült elugranom, így Ken az ajtófélfának csapódott. Még ez sem lohasztotta le a jókedvét.

-Ken, te mi a jó istent keresel itt?! –sziszegtem, mert nem akartam még jobban felhívni magamra a figyelmet.

-Hallottam, hogy ebbe a gimibe iratkozol és utánad jöttem. Örülsz ugye?

-Hát persze Ken. –mondtam gúnyosan. –Pont annyira mintha valaki gyomorszájon vágott.

Ezzel hagytam ott, leültem az egyetlen üres padba az ablak mellé és kibámultam az ablakon. Becsöngettem és éreztem, hogy valaki leül a mellettem lévő székre. Nem néztem oda.

-Csak nem Rose? –szólított meg egy ismerős hang.

-Castiel. –mondtam és felderültem, hogy végre egy ismerős arcot látok. Arról a kis érzésről, ami a szívemben jelent meg tudomást sem akartam venni. Bár egyre nőtt. Az óra felében beszélgettünk és kiderült, hogy egyedül él, mert a szülei folyton utaznak, és hogy szeret gitározni. Elmondtam neki, hogy én is szeretek gitározni és, hogy én meg a nővéremmel lakok, mert a szüleink kiskorunkban meghaltak. Az óra másik fele unalmasan telt, ahogy a másik négy órám is. Amikor az óráknak vége lett elindultam volna haza, ám Castiel toppant elém.

-Nem akarod, hogy megmutassam a várost? –kérdezte. Nem értettem miért ilyen kedves, mert egész nap alig nézett felém miután annyit beszélgettünk az első órán.

-Nem is tudom… Gondolkoznom kell.

Castiel hirtelen a falhoz szorított és halkan, búgó hangon súgott a fülembe.

-Ugyan Rose tudom, hogy el akarsz jönni velem. Ez minden lány álma.

-Túl sokat képzelsz magadról Cas.

-Igazán? Akkor most nem arra vágysz, hogy megcsókoljalak?

-Ne is álmodj vöröske. De ha ennyire akarod, elmegyek veled.

-Nekem mindegy. Ha akarsz, jössz, ha nem akarsz, nem.

-Akarok. –sóhajtottam. Nem értettem hirtelen hangulatváltozást. Viszont tényleg el akartam menni vele, ráadásul reméltem, hogy jobban meg tudom ismerni. Úgyhogy kimentem vele az iskolakapun és elindultunk a belváros irányába.

 

Remélem tetszik :D A "randit" jobban ki akarom dolgozni, ezért azt legközelebb hozom ;)

Üdvözletem mindenkinek :D

Üdv mindenkinek a blogomon ami a Csábításból Jeles című játék alapján készült, bár előre szólok nem ugyanaz lesz a menet mint a játékban :D És igeeen ez  fanfic is Castielről szól és tudom, hogy sok van már,de magam is a Castiel rajongók népes táborát gyarapítom ^^. És ki tudja mit hoz a jövő ;) Remélem tetszik a történetem az első rész még ma hozom :D
Köszi hogy benéztél :D